Éppen dolgoztam.. csörgött a telefeon... Meghalt valaki... Édesanyám élettársa, mondhatni, hogy a "műfater"(habár ez viccesen hangzik, nem áll szándékomban kigúnyolni). A lánya hívott, s azt kérdezte sírva, hogy emetheti-e édesanyámra a kettes sírba, vagy váltsanak új helyet. Engem nem zavart, testvéreimet sem, így beleegyeztem. Anyám pont ilyen tájt halt meg két éve... temetés pénteken, József napján. Az elhunyt neve is József... pont a nevenapján temetik.. ha van isten, akkor őt nem szerette.... anyámat is ezen anapon temettük éppen. És szegény nagymamám tavaly éppen ilyen tájt halt meg. ha van isten, akkor engem sem szeret.
Hívott az öcsém, hogy neki is most szóltak, na meg hogy kilikadt a bojler... pont....
Egy lakásban lakunk, én és Sándor öcsém... (az isten őt se nagyon szereti).. és velünk lakott József is... Bár a muter halála után joga nem volt hozzá, hogy velünk lakjon, de mi azér nem dobtuk ki.
Szóval haza kellett utaznom a pitypangok földjére, temetni ismét. Útközben hazafelé megvettem a bojlert. Mikor hazaértem már délután volt és én intézkedtem: vízvezeték-szerelő, villanyzerelő..
mire beesteledett, már melegedett a vizunk.
Az utazás, a bojler, a koszorú, a gyás ruha , a rezsi... csúnyán kiherélte a pénztárcám. (ha valakit az isten szeret, az nem én vagyok)
Én amúgy benn lakom a munkahelyemen, és az sok kilóméterre van otthontól. Igen ritkán járok haza. Többnyire nagyobb ünnepeken, vagyha baj van.
Most én csak annyit szeretnék az élettől, hogy ne haljon már meg a küvetkező 10-20 évben senkim.
Azért nem az istentől kérem, mert tulajdonképpen nem vagyok hívő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése