Hajdanán, egyszer egy másik irodában kb ünnepek környékén... éjszakába nyúlóan dolgoztam valamin.. szepen nyugisan. Emeleten voltam, ott volt az iroda. Volt még egy emelet fölöttem, s alattam a földszint.. tökegyedül.. Néha kicsit fostam, nehogy nyitvamaradjon valami, s betörjenek.
Sarkon volt a bejárat, egy kereszteződésben. A bejárati ajtón vasrács.
Csakhogy az a vasrács az olyan volt mint, egy létra, ami fölvezet az erkélyre. Ha egy medve üldözne, akkor talán még én is föl tudnék mászni.
Biztonsági őr voltam sokáig, tehát megtanultam bátran félni. Merthogy a biztonságiőrök ám félnek. Van is rá okuk.
Ülök ott nagy bátran, ingbe gatyába.. nyomom a netet...melo, napiszar, msn, naccsecses csajok... egyszer csak úgy éreztem, hogy ODA KELL MENNEM AZ ERKÉLYHEZ, elhúzni a függönyt, s kinézni, mert talán mintha egy varju mocorogna a korláton.
Elhúztam a függönyt, hááát.. ott egy van kinn egy manus. Szív működésem leállt, gatya tele, lábreszketés start.
Mondom neki így ilyedtembe: "-Hát te?!"
Az meg így az arcával eljátszotta a az élete drámáját, hogy hát "látodbazmeg megint lebuktam, nekem nem sikerül semmi..."
Na akkor elővettem minden bátorságom, s mint egy rosszcsont kisgyereket, utasítottam, hogy azonnal másszon lefelé, ott ahol följött. Lemászott és elszaladt. Én nem mentem le, és nem üldöztem nagy bátran, hanem örültem, hogy szót fogadott, s nem támadott meg.
Telefonáltam a főnökömnek, a tulajdonosnak.. meg minden... nem nagyon akarták elihinni.
Alvás azon az éjjelen má nem volt, annak lőttek.
Bárkinek elmeséltem jót derült rajta, nekem nem volt vicces.
Na de most uj helyre költözött az iroda.. (s vele én is, mer benn lakhatok).
Zárt udvar, számkódos bejáratok, s sok szomszéd... társasház..
az au odveron van egy kiskertnyi lekeritett rész.. mondhatni terasz.. dísztéglakerítéssel.
Valóságos LÉTRA ez is. De az udvar zárt.
Nos.. este van... bekucorodtam a kis szobámba.. ingre gatyára.. kényelmesen..a laptopommal.
Csend és nyugalom.
Egyszercsak zörög valami...
Szív leáll, gatya tele.. de zért kiléptem a szobámból, folyosón felcsaptam a villanyt... hallom ám hogy valaki iszonyatosan menekül az udvarról... hatalmas robajjal széthaxolta a kerítést.. a téglák leborultak...
közben próbáltam odaérni, magamra szedve némi ruhát, hallottam, hogy véégig rohan, (vagy rohannak) a folyosón. Szal gatya tele adrenalin égbe, a lábam lambadát jár.
Na most mi legyen..ki kell néznem.. cipő fel... kimegyek .. látom a kerítésnek hurka.
Vissza.. telefon főnöknek... eléneklem szépen szopránba flangerrel, hogy mi történt, meg hogy most mi legyen. Közben szomszédnő (blokkolnám) "-Mmi történt?! Leomlott a kerítés?!"
Le!- mondom ... -Betörőm volt!. "-Jézusereje!!!" jobbra el...
A többi nem érdekes.. a tulaj átjött szemrevételezni, hogy de fasza dolog történt, meg hogy holnap intéz kőművest, ki helyreállítja a kerítést.
Én meg most itt ülök, nyakig befosva, s várom, hogy mikor szúr le valaki álmomban.
Minden zajra berajzolok még egy vonást a gatyába...
Éljenek a jó emberek...
Balra el..
Fú bm. Nem örülök...legközelebb tartsd a kezed ügyében a harcibárdot. Ha azt meglátják a kezedben rossz híre lesz még a környéknek is.:)
VálaszTörlésNem irigyellek azért amit átéltél. Így leírva persze nem olyan félelmetes, de nekem is kísértetiesen hasonlóban volt részem.
VálaszTörlésÚj lakásba költöztünk (az akkor még) menyasszonyommal. A lakás egy kis 1 emeletes társasházban van, az első emeleten. Mivel új építésű volt a ház, még alig adtak át pár lakást, rajtunk kívül alig laktak még a házban.
Az erkély egy fás, füves területre néz, ez az utolsó ház az utcában, körülöttünk már csak a természet van. Az erkélyen tartottuk a biciklinket.
Egyik éjjel kelteget a kedves, hogy valaki van az erkélyen. Mivel elég felriadós típus, már sokszor keltett így és vaklárma volt, most is azt hittem csak a szél fúj. Kicsit hallgatóztam (tök kómásan, szinte magamhoz sem térve), mikor tényleg hallom, hogy valami rámolás zajlik kint. Egyből villany felolt, kerestem egy baltanyelet és odamentem óvatosan az erkélyajtóhoz. Szerencsére addigra már leugrott az erkélyről.
Igazából az jutott eszembe, hogy akárki lehet az erkélyen, és mi van ha többen vannak és menekülés helyett - alkalom szülte módon - nekem esnek. Ráadásul ott van bent a párom, nyilván ha már engem kinyírtak, akkor őt is bántják... végülis lefutott előttem egy pillanat alatt, hogy egy egyszerű biciklilopásból hogyan lesz végül gyilkosságos rablás... szerencsére a villanyoltástól elmenekültek, talán így volt a legokosabb.
A menyasszonyom biciklijét elvitték, csak az enyém maradt, gondolom épp azt rámolta mikor megzavartuk. Tanulság nincsen, másnap fémredőnyt rakattam fel az erkélyajtókra, ha jön legközelebb az erkélyt dézsmálni, legalább be ne tudjon könnyen jutni. Hetekig félve aludtunk.