CSIGÁK AZ ESŐBEN

Munkanélküli voltam (az én hibámból) nem nagyon szerettem volna még dolgozni. Természetesen anyámnak ez nem nagyon tetszett. Tavasszal kimentem az erdőbe éti csigát szedni. Ezt nagyon szerettem csinálni, menni az erdő mélyén, a szemerkélő esőben. Az eső pedig a fákról rámpergett, ruhám átázott, a víz a hajamból az arcomba folyt, és jó íze volt, erdő íze, erdő illata, az élet illata.

A csigától az emberek undorodni szoktak, mivel csúszós, hideg, nyálkás... Egy darabig tényleg fura megfogni, de meg lehet szokni. Ahhoz hogy megérje gyüjteni egy gyereknek kell belőle fél hagymászsáknyi. Az pont szép zsebpénz fagyira.. A számokra nem emléxem.. pl az hogy egy hagymászsákba hány kilo csigat lehet beletenni, de azt tudom, hogy az már elég nehéz ahhoz hogy ne tudjon vele az ember szaladozni. Nos én akkor legalabb 2 zsákkal szedtem, mert terveim voltak.

Jelentkeztem egy alapfoku szamitogép kezelői tanfolyamra. Nagy marhaság volt, hiszen egy olyan papírral, hogy jártam alapfoku szamitogepkezelőire még nem fognak felvenni sehová egy susztert.

Mindenesetre ott láttam életemben először Windowst. Nagyon könnyű volt a tanfolyam, nem sokmindent tanultunk rajta. Kb. most se tanulnak az iskolákban értelmesebb dolgokat.

Windows... akkor Windows3.1

Teljesen új volt nekem. Előtte az iskolána még a tvc - computert püföltük. Az olyan fogalmak, mint "file","directory" teljesen újak, és izgalmasak voltak nekem.

Ha az mondanám, hogy soha nem akartam mást csak számítógépet tisztaszivemből, akkor hazudnék, mert előtte egy motort szerettem volna ugyanilyen intenziven, előtte autót.. s még az előtt pedig a kutyákért voltam megőrülve. Mindenki ugy volt vele, hogy majdcsak elmúlik ez is.

Időközben volt a családban játékkonzol, majd egy amiga számítógép, ami nekem fölöttébb tetszett. De sajnos nem az én tulajdonom volt, később el is lett adva. Amikor megvettem az első PC-met, akkor elég nagy adó tertozásba keveredtem, amit nagyon lassan nagyon nehezen tudtam csak kifizetni. De végre elkezdhettem tanulni a számítógép lwlki világát. Könyveket vettem... mindent kipróbáltam. Szerintem javamra vál. Akkor még nem volt elérhető az internet.. a programokat egymas között cserélgettük, vagy ujság mellékletekről szereztük.

A szintetizátor mániás korszakom miatt is a zeneszerkesztés vonzott leginkább. nehogymár ne tudjak én is olyan zenét csinálni, mint mások. Pedig nem tudok!!

Aztan jött a grafika. Még általános iskolában jóformán elküldött a rajztanár a szakkörből, mondván... nem tudok rajzolni. Tényleg nem tudok. Végül egyszer csak elkezdtem a 3d-vel foglalkozni, és most is azt csinálom. De majd elmulik.. következőre a búvárkodás fog érdekelni valószinűleg, vagy... nemtom...

de egyszer úgyis jedi leszek...