2010. október 29., péntek

Salut, et encore merci pour le poisson!

Nem nagyon van kedvem írni, úgyhogy csak tömören: Corvin Pláza megnyitora csináltunk  kivetítős kamerás játékokat. Az egyiknek én csináltam a grafikát (góré egyszer beleszinezett, nemtommé) na de szoval akkor mos ide  jön egy foto róla:


ide meg besuvvasztok róla egy youtube videot:



Volt ott sok hostess puna, ami szerintem csak egy új szó arra, hogy kurva.
Volt ott sok ingyenélő, akasztófára való faszkalap. Ott voltak a kurva feleségeik, akik a pénzükért nagyon szeretik őket.
Meg volt még egy két igazi elitkurva, akikkel amúgy semmi bajom.
Ha nem lettem volna ott, nem bántam volna egy légi csapást...
Jó lett volna egy pólót csináltatni, és rávésni franciául, hogy: "-Köcsög, szemét szarházi banda, takarodjatok ki az országból!!!"
Remélem azér majd fizetnek... ( ha jobban belegondolok, mi is a kurváik vagyunk.... hogy rohadjunk meg)
Nekem kérem elveim vannak!!!
Hát a főnököm azt mondta: "Az elv, az olyan mint a fing...  az ember tartja amíg bírja..."


Salut, et encore merci pour le poisson!

2010. szeptember 26., vasárnap

Szeretet 1.0





(Ezt a bejegyzést egy az egybe lopom az ubuntu hu-ról.)


"Terméktámogatás: Igen, miben segíthetek?
Vásárló: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne kérem a folyamaton?
Terméktámogatás: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?
Vásárló: Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell először tennem?
Terméktámogatás: Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?
Vásárló: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?
Terméktámogatás: Milyen más programok futnak?
Vásárló: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.
Terméktámogatás: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat.
Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelés-t teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?
Vásárló: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?
Terméktámogatás: Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.
Vásárló: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?
Terméktámogatás: Igen, de ne feledje Önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.
Vásárló: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: "Hiba - A program nem fut külső egységeken." Most mit tegyek?
Terméktámogatás: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretetprogram Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az Ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy Önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.
Vásárló: Tehát most mit tegyek?
Terméktámogatás: Gördítse le az Önelfogadás menüt, majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.
Vásárló: Rendben, kész.
Terméktámogatás: Most másolja őket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen és soha ne jöhessen újra elő.
Vásárló: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát mindenfelé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?
Terméktámogatás: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végülminden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?
Vásárló: De, csak szokatlan.
Terméktámogatás: Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat."

2010. szeptember 23., csütörtök

2010. június 28., hétfő

Alkimista pitypang




Soha nem lesz belőlem csudajó grafikus, azt tudtam már a legelején, már ovis koromban. A szomszéd sráccal rajzoltam egy asztalnál, azt a feladatot kaptuk, hogy rajzoljunk fát. Kapásból egy hasáb és a tetejéből kiálnak a vonalak. Szerrintem oviban még mindenkinek ilyen a fa.
Odajött az ovónő, és a legnagyobb meglepetésemre, leordította a hajamat (lehet, hogy csak kedvesen elmagyarázta, hogy ez így miért nem jó, d
e én nem úgy éltem meg).
Később csirkét kellett csinálni gyurmából, ami elég komoly feladatnak hangzik, de akkor nem éreztem annak... Csináltam egy kacsát is meg egy kakast is, mert hát ilyet csináltam már nagyapóval sárgolyóból. Meg is lettem dicsérve.(nem túl sűrűn fordult elő velem életemben)
Sokat rajzoltam otthon, meg festegettem... van az emberben egy kényszer, hogy óómegmutassa, hogy mit alkotott, hát én is mindig odavittem az anyámnak megmutatni. Nem nagyon dícsért meg egyetlen egyszer sem, hidegen hagyta az alkotni akarásom. Néha volt egy egy kicsi elismerés rajzórákon, de nem számottevő. Rajzszakkorre akartam járni, de utált a rajztanár. Egyszer mégis elmentem egy foglalkozásra, de tett róla hogy soha többé ne menjek. (Elég seggarc tanáraim
voltak, utáltam is mindet)
Elég a nyavajgásból, oda akartam kijukadni, hogy jelen pillanatban 3d modellezőként dolgozom, amit talán egy kis nagyképűséggel grafikusnak lehet nevezni.
De viszont imádom a 2d rajzprogramokat is... időről időre bele is szerelmesedek egy egy ilyen szoftverbe. A jalanlegi kedven neve : Alchemy
Érdekes program, félig vektoros, nagy hangsújt fektettek abba, hogy belekényszerítse a dolgozót az ötletelésbe. Ezt ugy éri el pl., hogy véletlenszerű alakzatokat rajzol a kezünk nyomán, girbe-gurba vonalakat előre elkészített alakzatokat. Teszi mindezt úgy, hogy még a visszavonásés a radír funkció is hiányzik belőle, ezáltal belekényszerítve a felhasználót olyan megoldásokba, amikre eredetileg, nem is gondolt. A program alkalmas többek között: absztrakt képek készítésére, gyors skiccek készítésére, akár karakter koncept skiccek készítésére
is. Továbbá maszkok, textúrák és brushok, alakzatok készítésére is használható.

A lagnagyobb aduásza, reklámarca a dolognak Andrew Jones. A fickó a színpadon mórikálja magát élőben, dj-kel együtt. Hogy miért is?! mert a véletlenszerűség helyett használhatunk hangbevitelt is a mikrofonunkon keresztül. Tehát a ficko ha nem is ugy táncol, ahogy a zenészek fütyülnek, de a vonalai mindenesetre ugy fickándoznak, ahogy a hanghullámok értékei ozgatják őket.
Kurvajó képeket is csinál a manus: http://androidjones.net/

És végül akkor mutatnék pár képet, amiket én összebénáztam benne:






A képeket utólag Gimp-el dolgoztam föl.

Erőt egészséget!!!


2010. május 2., vasárnap

a majális meg a vasember


-Én vagyok Süsü?! -futott át tegnap az agyamon, mikor mentem az utcán és azt láttam , mint a híres bábfilmben, mikor a sárkány bemegy a várba. Mindenki ész nélkül fedezékberohant, az anyukák testükkel védték a csemetéiket ( volt aki a gyerek triciklijét lóbálva próbált távol tartani).
A paletták sorra csukódtak az ablakokra, a redőnyök zúgtak lefelé, és a lőrésekben megjelentek a fegyverek. És a vízköpő aranyhal is vissza húzódott a vár kútba.
Azér mer kopasz vagyok, még nem vagyok skinhead. Sőőt...
De mindenképpen az én hibám az egész, nagy darab erősen mammut jellegű kopasz, akinek vérben forog a szeme, szakad róla a víz és majdhogynem csorog a szájából a nyál. Erősen ziháltam is, mikozben bámultam a nőket.
Ilyenkor tavasszal, és egész nyáron (amugy ősszel és télen is) kinézem a nőket a bugyogójukból... nekem minden nő meztelen. (kivéve a nyanyák.. végső stádiumban ők is).. és hát megérzik, ha az ember bámulja őket... és én bámulom mert szépek.
Mielőtt nyíregyházára jöttem volna dolgozni, azt gondotam, hogy itt mindenki kőbunkó, a lányok hülye parasztpicsák gumicsizmában, és hogy alma hegyek vannak mindenfelé.
Kellemesen csalódtam a városban, az emberek teljesen normálisak, még a szórakozó helyeken is.. a csajok hihetetlen szépek, és alma csak az üzletekben van... nem több mint máshol.
Egyben nem tévedtem, a lányok tényleg gumicsizbában járkáltak, de azért mert itt ez volt a divat éppen. (Szerencsére úgy látom azóta ez elmúlt...)
Na szoval, kicsiptem magam, megfürödtem, kihegyeztem a fényképezőgépem, mondom ITT VAN MÁJUUUS ELSEJE , ÉNEKSZÓ ÉS DAL KÖSZÖNTSE lálá lálálááááá bla bla... gondoltam kimegyek csajokat nézni a majálisra meg ilyenek.
Szokás szerint a lázas igyekezetemben belerugtam valaminek a sarkába... agonizáltam kicsit, de továbbléptem mert ez mindennapos.. egyszer csak azt vettem észre, hogy ragad a lábam a födhöz.. hát akkor láttam ,meg hogy már félig alvadt vértócsában tapicslolok. Feltakarítottam, hogy teljes legyen az öröm felfedeztem, hogy mindent összejárkáltam véres lábbal.
Tisztálodás után megpróbáltam szemügyre venni, ebben kicsit gátol a tiszteletreméltó has szerkezetem, de annyit láttam, hogy a köröm felfelé áll.. azz ujjamon függőleges hasadás... há mindegy.. irány a majális. Húztam zoknit.. na az nyomta húzta csípte fájt... mindegy.. gyerünk.
Hol lehet a majális?!.. gondoltam megnézem neten... hát nem volt beixelve a google mapson...gondoltam esélytelen.. Azt az infót találtam, hogy Bujtosi kertváros, ha jól emléxem.
Na hát egy csarnokot tudtam, hogy Bujtosinak hívnak, s arra mentem.. A város kihalt volt, a Kossuth téren egy kóbor emós sírt a padon... én meg éhes voltam.
Itt ott fel fel tünedeztek kissebb csoport fiatalok, akik vadul jöttek, vagy mentek valahova tiszta erőből. Ezek között mindig volt női csapattag, akiket szivesen fotóztam volna reggelig, de lehet hogy a törvény is megbaszott volna érte. Na szoval megyek mendegélek.. az ujjamon tátog a seb, a körmöm lifeg... Éppen a börtön mellett mentem el, mikor látom ott egy szőke bambázó, és egy fekete bambanő. Mindakettő ugy nezett ki körülbelül, hogy 2 foglalkozást tudok nekik csak elképzelni... modell, vagy kurva... vagy mindakettő... nos a szőke ordibált befelé jó mélyen az udvaron keresztül, az udvar végében a rácsos ablakban hokizó köcsög börtöntöltelék barátjának, hogy : "-Szeretlek kicsim, majd megyek.. nagyon szeretlek kicsim!"
Na ez kibaszta a biztosítékot kútúrában aszondom... ha lett volna nálam egy meszeslapát, úgy homlokon vágtam volna, hogy elfelejtette volna a szorzótáblát.
Szereti azt mondja... szereti... a börtöntölteléket... gondolom, hogy ha kijön majd hogy megváltozik... meg se fogja verni többet... és a pia meg a játékgép se fog soha többé beleszólni, a gyönyörű kapcsolatukba. Mert ám ő mélyen legbelül egy rendes ember...
na mindegy, lépjünk tovább, egyre közelebb vagyok a bujtosi szabadidőközponthoz.... mintha szenefoszlány hangok jutottak volna el a fülemig.. de lehet, hogy csak képzeltem. Egyszer látom, hogy az utca végén egy kissebb csoport áldogál... kb olyan 40-50 ember... kiöltözve...
Mi a fene lehet... lakodalom?!.... lassan közelebb értem, s látom, hogy vegyesen cigyányok, és magyarok.. és egy hivatalnokfejű nő, egy nagy füzetből olvas valamit... megint közelebb értem, itt már keezdtem hallani.. "-Kocsif Alfréd... -jelen... Kolompár Ignác... -jelen.."
"-Réce Rozi.. -ehenvagyok-e..." vonilt oda a fiatal cigánylány anyjával az ajtóhoz... a karján bambult egy kis gyerek "-látom elhozták az ujszülöttet is bemutatni, na jó nem baj, de csak azért mer május elseje van"
Ennyit hallottm a beszélgetésükből, mikozben haladtam el mellettük, felnéztem a címerre, annyit sikerült elolvasni, hogy büntetésvégrehajtó intézet... na húztam is onnan a francba.
Na merre is van a bujtosi út?!... áltam meg egy pillanatra egy kereszteződésnél... "pípp píííí - a gyalogosok átkelhetnek a bujtosi úton" -mondta a lámpa a zebránál... hehe.. megvan a bujtosi út... Go!
Megvan a Bujtosi út.. megyek mendegélek... na itt nincs semmi.... egyszer elértem a szabadidőcsarnokhoz... töküresnek tünt... csend volt benn... itt nincsen buli...
Na de a hátam már nagyon fájt, s a lábam is kivolt, mostmar nem fordulhatok vissza... irány a Pláza!... közben füleltem, hogy merről is jöhet a zene, de nem sikerült behatárolnom.
Ha más nem, eszek valami finomat, és addig is ülök. Talán a mozi musort is megnézem.
Na már mindjárt ott vagyok, mindjárt leülhetek... mikor az utolsó gyalogosátkelőhöz értem, egy kis bazseválás csapta me a fülem oldalról... felnéztem, és megláttam a lánchintát.
Dicsak, megvan a majális... és én irányt változtattam.
Igen mulatós zene szólt, de dondoltam, hogy valahogy csak kibirom. Volt egy két szeméy aki éppen távozott a majálisról, hát ilyen ronda dagadt rusnya cigánylányokat egész életembe nem láttam... Bácsika aludt az árokban.. álmában lerugta a képzeletbeli takaróját, és átölelte hű társét, a borosüveget. (remélem be is szar, és be is huggyozott, és azt is remélem, hogy onnan többé föl nem kelt, hogy ott döglött meg.)
Hogy közeledtem, észrevettem, hogy itt valami gáz van, mert szólt egy másik zene is, amivel megpróbálták megzavarni a szimpadon csujogató szararcú mulatószenészeket.
Hungaristák (vagy jobbosok) kissebb csoportja, minden erejüket megfeszítve, megpróbálták egy kis Kárpátiával elnyoomni a lakodalmast.
meg kell, hogy mondjam, hogy a kárpátia zenéje szellemileg és zeneileg, kb pont ott van, mint a body guszti eszetlenkedése... Nem voltak szimpatikusak ők sem.
Na talán vannak csajok... merka körbemegy szétnéz... csajok pedig nincsenek... közben fellépett a Nyíregyházi kétballábas hipi hopi tánccsapat . Na csajok... nézzük csak a szinpadot.. aha... gusztustalan féreg melegítőben volt, ami lógott a seggükön... táncolni egy se tudott rendesen, az meg a lehetetlen határát súrolta volna, hogy ezt egszerre is csinálják.
Na jó merka nézz körbe van-e kaja. Kaja volt.. vastagon retkes lakókocsikból adogatttak aranyáron hülyeségeket, amikért még dorba is kellett volna álnom.. aztán meg ehettem volna állva, a napon. Na hát leléptem...

Go Pláza

Átmentem a plázába, egy kicsit fostam, hogy zárva van, merthogy azt itt nyíregyen kicsit másképp gondolják, hogy mi az a nonstop. Ha már este 10-ig nyitvavan az nonstop.. Na megkajáltam szépen kénnyelmesen nyugisan. Átmentem a mozihoz.. nézem a műsort: 16:00 vaasember2
Na most mennyi is az idő?! : 16:00
Még beengedtek. megnéztem a filmet... lábam hátam kipihente magátt, így nem kellett taxit hívnom.. hazamehettem gyalog. ez jólesett, főleg, hogy végig majd beszartam. ezért volt véres a szemem. Kedves anyukák, nem akaram megenni a gyerekeket... nem vagyok gyógypedagogiás...
"-de néni miért tetszik szaladni?!"

-itt a vége fusson el véle

2010. március 24., szerda

Pitypang-földe


Éppen dolgoztam.. csörgött a telefeon... Meghalt valaki... Édesanyám élettársa, mondhatni, hogy a "műfater"(habár ez viccesen hangzik, nem áll szándékomban kigúnyolni). A lánya hívott, s azt kérdezte sírva, hogy emetheti-e édesanyámra a kettes sírba, vagy váltsanak új helyet. Engem nem zavart, testvéreimet sem, így beleegyeztem. Anyám pont ilyen tájt halt meg két éve... temetés pénteken, József napján. Az elhunyt neve is József... pont a nevenapján temetik.. ha van isten, akkor őt nem szerette.... anyámat is ezen anapon temettük éppen. És szegény nagymamám tavaly éppen ilyen tájt halt meg. ha van isten, akkor engem sem szeret.
Hívott az öcsém, hogy neki is most szóltak, na meg hogy kilikadt a bojler... pont....
Egy lakásban lakunk, én és Sándor öcsém... (az isten őt se nagyon szereti).. és velünk lakott József is... Bár a muter halála után joga nem volt hozzá, hogy velünk lakjon, de mi azér nem dobtuk ki.
Szóval haza kellett utaznom a pitypangok földjére, temetni ismét. Útközben hazafelé megvettem a bojlert. Mikor hazaértem már délután volt és én intézkedtem: vízvezeték-szerelő, villanyzerelő..
mire beesteledett, már melegedett a vizunk.
Az utazás, a bojler, a koszorú, a gyás ruha , a rezsi... csúnyán kiherélte a pénztárcám. (ha valakit az isten szeret, az nem én vagyok)
Én amúgy benn lakom a munkahelyemen, és az sok kilóméterre van otthontól. Igen ritkán járok haza. Többnyire nagyobb ünnepeken, vagyha baj van.
Most én csak annyit szeretnék az élettől, hogy ne haljon már meg a küvetkező 10-20 évben senkim.
Azért nem az istentől kérem, mert tulajdonképpen nem vagyok hívő.

2010. március 13., szombat

óvodai jel


Mellékelném -a fenti ábrán- Pitypangúr óvodai jelét...ne nagyon féltsük a kedves kollégát. Najó...talán egy kicsit.:)

2010. március 12., péntek

betörő v2.0


Hajdanán, egyszer egy másik irodában kb ünnepek környékén... éjszakába nyúlóan dolgoztam valamin.. szepen nyugisan. Emeleten voltam, ott volt az iroda. Volt még egy emelet fölöttem, s alattam a földszint.. tökegyedül.. Néha kicsit fostam, nehogy nyitvamaradjon valami, s betörjenek.
Sarkon volt a bejárat, egy kereszteződésben. A bejárati ajtón vasrács.
Csakhogy az a vasrács az olyan volt mint, egy létra, ami fölvezet az erkélyre. Ha egy medve üldözne, akkor talán még én is föl tudnék mászni.
Biztonsági őr voltam sokáig, tehát megtanultam bátran félni. Merthogy a biztonságiőrök ám félnek. Van is rá okuk.
Ülök ott nagy bátran, ingbe gatyába.. nyomom a netet...melo, napiszar, msn, naccsecses csajok... egyszer csak úgy éreztem, hogy ODA KELL MENNEM AZ ERKÉLYHEZ, elhúzni a függönyt, s kinézni, mert talán mintha egy varju mocorogna a korláton.
Elhúztam a függönyt, hááát.. ott egy van kinn egy manus. Szív működésem leállt, gatya tele, lábreszketés start.
Mondom neki így ilyedtembe: "-Hát te?!"
Az meg így az arcával eljátszotta a az élete drámáját, hogy hát "látodbazmeg megint lebuktam, nekem nem sikerül semmi..."
Na akkor elővettem minden bátorságom, s mint egy rosszcsont kisgyereket, utasítottam, hogy azonnal másszon lefelé, ott ahol följött. Lemászott és elszaladt. Én nem mentem le, és nem üldöztem nagy bátran, hanem örültem, hogy szót fogadott, s nem támadott meg.
Telefonáltam a főnökömnek, a tulajdonosnak.. meg minden... nem nagyon akarták elihinni.
Alvás azon az éjjelen má nem volt, annak lőttek.
Bárkinek elmeséltem jót derült rajta, nekem nem volt vicces.
Na de most uj helyre költözött az iroda.. (s vele én is, mer benn lakhatok).
Zárt udvar, számkódos bejáratok, s sok szomszéd... társasház..
az au odveron van egy kiskertnyi lekeritett rész.. mondhatni terasz.. dísztéglakerítéssel.
Valóságos LÉTRA ez is. De az udvar zárt.
Nos.. este van... bekucorodtam a kis szobámba.. ingre gatyára.. kényelmesen..a laptopommal.
Csend és nyugalom.
Egyszercsak zörög valami...
Szív leáll, gatya tele.. de zért kiléptem a szobámból, folyosón felcsaptam a villanyt... hallom ám hogy valaki iszonyatosan menekül az udvarról... hatalmas robajjal széthaxolta a kerítést.. a téglák leborultak...
közben próbáltam odaérni, magamra szedve némi ruhát, hallottam, hogy véégig rohan, (vagy rohannak) a folyosón. Szal gatya tele adrenalin égbe, a lábam lambadát jár.
Na most mi legyen..ki kell néznem.. cipő fel... kimegyek .. látom a kerítésnek hurka.
Vissza.. telefon főnöknek... eléneklem szépen szopránba flangerrel, hogy mi történt, meg hogy most mi legyen. Közben szomszédnő (blokkolnám) "-Mmi történt?! Leomlott a kerítés?!"
Le!- mondom ... -Betörőm volt!. "-Jézusereje!!!" jobbra el...
A többi nem érdekes.. a tulaj átjött szemrevételezni, hogy de fasza dolog történt, meg hogy holnap intéz kőművest, ki helyreállítja a kerítést.
Én meg most itt ülök, nyakig befosva, s várom, hogy mikor szúr le valaki álmomban.
Minden zajra berajzolok még egy vonást a gatyába...
Éljenek a jó emberek...
Balra el..



2010. február 23., kedd

CSIGÁK AZ ESŐBEN


Munkanélküli voltam (az én hibámból) nem nagyon szerettem volna még dolgozni. Természetesen anyámnak ez nem nagyon tetszett. Tavasszal kimentem az erdőbe éti csigát szedni. Ezt nagyon szerettem csinálni, menni az erdő mélyén, a szemerkélő esőben. Az eső pedig a fákról rámpergett, ruhám átázott, a víz a hajamból az arcomba folyt, és jó íze volt, erdő íze, erdő illata, az élet illata.
A csigától az emberek undorodni szoktak, mivel csúszós, hideg, nyálkás... Egy darabig tényleg fura megfogni, de meg lehet szokni. Ahhoz hogy megérje gyüjteni egy gyereknek kell belőle fél hagymászsáknyi. Az pont szép zsebpénz fagyira.. A számokra nem emléxem.. pl az hogy egy hagymászsákba hány kilo csigat lehet beletenni, de azt tudom, hogy az már elég nehéz ahhoz hogy ne tudjon vele az ember szaladozni. Nos én akkor legalabb 2 zsákkal szedtem, mert terveim voltak.
Jelentkeztem egy alapfoku szamitogép kezelői tanfolyamra. Nagy marhaság volt, hiszen egy olyan papírral, hogy jártam alapfoku szamitogepkezelőire még nem fognak felvenni sehová egy susztert.
Mindenesetre ott láttam életemben először Windowst. Nagyon könnyű volt a tanfolyam, nem sokmindent tanultunk rajta. Kb. most se tanulnak az iskolákban értelmesebb dolgokat.
Windows... akkor Windows3.1
Teljesen új volt nekem. Előtte az iskolána még a tvc - computert püföltük. Az olyan fogalmak, mint "file","directory" teljesen újak, és izgalmasak voltak nekem.
Ha az mondanám, hogy soha nem akartam mást csak számítógépet tisztaszivemből, akkor hazudnék, mert előtte egy motort szerettem volna ugyanilyen intenziven, előtte autót.. s még az előtt pedig a kutyákért voltam megőrülve. Mindenki ugy volt vele, hogy majdcsak elmúlik ez is.
Időközben volt a családban játékkonzol, majd egy amiga számítógép, ami nekem fölöttébb tetszett. De sajnos nem az én tulajdonom volt, később el is lett adva. Amikor megvettem az első PC-met, akkor elég nagy adó tertozásba keveredtem, amit nagyon lassan nagyon nehezen tudtam csak kifizetni. De végre elkezdhettem tanulni a számítógép lwlki világát. Könyveket vettem... mindent kipróbáltam. Szerintem javamra vál. Akkor még nem volt elérhető az internet.. a programokat egymas között cserélgettük, vagy ujság mellékletekről szereztük.
A szintetizátor mániás korszakom miatt is a zeneszerkesztés vonzott leginkább. nehogymár ne tudjak én is olyan zenét csinálni, mint mások. Pedig nem tudok!!
Aztan jött a grafika. Még általános iskolában jóformán elküldött a rajztanár a szakkörből, mondván... nem tudok rajzolni. Tényleg nem tudok. Végül egyszer csak elkezdtem a 3d-vel foglalkozni, és most is azt csinálom. De majd elmulik.. következőre a búvárkodás fog érdekelni valószinűleg, vagy... nemtom...
de egyszer úgyis jedi leszek...

2010. február 20., szombat

álom - a jedi meg a oldspice


Már hajnalban fölébredtem, és úgy érteztem, hogy elég volt a szuszókálásból. KB. fél hat volt, és én már egyáltalán nem voltam álmos. Talán 5 percig, s aztán úgy elaludtam, mint a huzat. Így ment ez egész délelőtt. Közben fölkeltem: enni, inni, wc-zni...
Már régebben megfigyeltem, hogy akkor álmodom, vagy legalábbis akkor emléxem rá, ha jól kialszom magam, szóvl ha többet alszom mint amennyire szükségem van.
Nagyon nagy hülyeségeket szoktam álmodni, de gondolom mindenki. Megfigyeltem azt is, hogy rémálmaim akkor vannak, ha alvás közben:, fázom, melegem van, éhes vagyok, pisilnem kell... stb. Szóval ilyenkor álmodom a legnagyobb baromságokat.
pl egyszer azt álmodtam, hogy jedi erőm van, fexem az ágyamon, kinyujtom a kezem az éjjeli szekrény felé, és a távirányító a kezembe ugrott. Ezen úgy meglepődtem, hogy nyomban fel is ébredtem. Azért mivel ugysem látott senki, kinyujtottam a kezem a távirányító felé. És erősen gondoltam rá,hogy megmozduljon.. és megmozdul.. vazze a kezembe ugrott. Na mondom biztos álmodom, s pofánvágtam magam, hogy felébredjek. És felébredtem. Na mondom milyen hülyeség, hogy álmomban azt álmodtam, hogy felébredtem, meg hogy jedi erőm van, és a tárgyak a kezembe ugranak. Kinyujtottam hát a kezem az éjjeli asztal felé, és a hülye zseblámpa a kezembe repült. Teljesen kész voltam... fel is ébredtem, és azonnal nyujtottam a kezem az íróasztal felé, és a árgyak csak repkedtek ahogy akartam.. éééés megint felébredtem... Ültem az ágyban és arra gondoltam, hogy ezt nem fogja nekem elhinni senki. Kinyujtottam a kezem a zseblámpa felé, és koncentráltam..... nem mozdult.. mégjobban koncentrálta... de semmi...
az nem lehet, hogy nemmegy.. úgy erőlködtem, majd szétpukkant a fejem... semmi... az nem lehet, hogy nem működik.. olyan valóságos volt... A nap folyamán még többször megpróbálkoztam jedi trükkökkel, de nem működtek.... szóval ez történt.
Nos ma is álmodtam, hogy valakitől kaptam 2 különleges denevért. Nagy testű denevérek voltak, kölyökdenevérek hatalmas szemekkel (már fura volt), egy cipős doboz fedelébe voltak beleültetve, nem mozdultak, aludtak.. szemük csukva. Pont úgy néztek ki, mint a szörnyescskék, mikor még nem éri vz őket, s még aranyosak. DE!.. volt velük egy kis probléma... mind a kettőnek élősködő parazita hernyo volt a fejére tapadva, amit nem lehetett leszedni, míg a szörnyecskedenevérek szeme ki nem nyílik.
Az ágyam végében tartottam a dobozt, (nemtommér...) és tvnézés közben azt vettem észre, hogy az egyik gizmo elkezdi nyitogatni a szemét.... és a parazita leesett a földre.. úgy nézett ki mint egy normalis szőrös hernyó, csak akkora volt , mint egy macska. Na mondom micsináljak vele... féltem tőle nagyon.. gondoltam lefújom chemotox-al, de nem találtam kemotoxot, csak hónajjsprét.. egy egész flakon óccpájszt ráfújtam, de az siman ment tovabb. Bemászott az éjjeli szekrény alá. Én kutattam a másik szobába erősebb anyag után de nem találtam semmit. Visszamentem a szobámba, s a hernyó már nem volt ott. Sőt a deneevérek sem, csak az üres doboztető... na mondom hova lettek... kerestem őket de semmi...És akkor felébredtem.
na de most nagyon elálmosodtam..
csőőő...

2010. február 14., vasárnap

mert a fődíj egy csíkos napernyő


Van ez a dal, hogy: "Mindent megteszek, hogy én legyek a első, mert a fődííj..", és az emberek tényleg elsők akarnak lenni. Mindenki nem lehet első. Az képtelenség. S mégis mindenki első akar lenni. Ki köp a lagmesszebre, ki dob a legmesszebbre, ki ugrik a legmagasabbra, ki köp a legmagasabbra. Oviban volt egy kis versengés a budiban, hogy ki pisil magasabbra. Falrapisálós lecsorgós vizelde volt, a gyerekekhez méretezve. A falon meglátszott a vizeletnyom, így bizonyítani is lehetetett a magashuggyozást. Biztos, hogy én is beleadtam mindent, hogy legalább a középmezőny szintjén össze tudjam hugyozni a falat, de a Joco volt a bajnok. A többi elit tagok néha megszorongatták, és akkor kénytelen volt mindig uj rekordot hugyozni. Egyszer éppen ezen k dolgozott miközben a többiek biztatták, hogy magasabbra hudjozzon, mikor egészen egyszerűen sikerült neki felhugyozni a plafonra. A pisi eső sem zavarta a diadalomban, még a szurkolókat sem. Hullott a pisi a plafonról a fejükre, ezek meg ordítoztak vigyorogtak. Lehet, hogy ez is közrejátszik abban, hogy én nem teszek meg mindent, hogy én legyek az első.
Akadnak olyan emberek akik nem nagyon tudják elviselni a vereséget.
Gyerekek bringáznak az utcán, beállnak a rajtvonalhoz, éééééééééééééééés start.. kerékpárverseny. Jozsika tiszta erőből teker, Ferike ideges, hogy szar a bringa, ha nem nyer szétveri, és Máté meg taknyol egy olyat, hogy az összes plezúr lemegy a térdéről és a karjáról.
Kell a versenygés állítólag., az amerikai filmekben a gyereket mindig akkor szereti az apukája, ha ő győzedelmeskedik valami megmérettetésen, és a főhős győz is. A gonosz vesztes meg valahogy ráadásként mindig nevetségessé válik. Belénk van sujkolva, hogy csak a győztesek a jók, boldogok, a vesztesek pedig a rosszak, gonoszak, nevetségesek.
A vesztesek. Hullik a hajuk, kövérek, kismellűek, kancsalok. gyengék, betegek. A vesztesek dögöljenek meg!
Ha 100-an indulnak egy versenyen, csak egy lehet a győztes, és lesz 99 lúzer. Mindenki nem győzhet.
Nem mi vagyunk a fociban a világbajnokok.. pf.. nem értem, miért kellene, hogy mi legyünk azok?!
Az egyik öcsém mindig legyőz Mortal Kombatban, de én attól még játszani fogok vele/ellene. A játék kedvéért, s nem a győzelemért.
A győzelem csak hab a tortán, van amikor nem is jó érzés. Lehet átlagos, és átlag alatti képességekkel is élni.
Még írhatnám ezt napokg, mert kimeríthetetlen a téma...
Egyétek ki az almát... a medveszarból...

2010. február 11., csütörtök

Heló-ingyenme-ló


Sziasztok. Rozi vagyok a nagymellű grafikuslány. Pitypangúr, aki országos cimbim, beengedett ide a blogjára. Remélem nem bánja meg.

Álljon itt tőlem legelőször ez:

Kedves ingyenmelóér’ sorbanállók.

 

Tudom, tudom már megint kéne egy-két rajzocska, meg pücü logo ideismegodais. Tehát keresel egy olyan izét…egy grafikust (esetleg tartassz egyet a házi állatkertedben, mivel amúgy sem kell etetni). Oszt megmondod neki, hogy:

-ööö…he. Te úgyis szerecc rajzóni, ugyan rajzójáll már nekem egy fasza kis rajzót, mer kéne. Hogy mi? Péz. Jaaaa. Ja! Hehe. Most mér? Ó. Ázze..ezeréves cimbik vagyunk de nem?! Ne gecizz már. Na csak basszál nekem össze valami marhaságot, amiket amúgy is szoktál, oszt csá. Amúgymeg rohanok, mer épp mennék nyaralni, fallabdázni, meg hógolyózni is. Baze…de jó legyen ám, mert ilyen szarokat nem pakolok ám ki csak úgy a weblapomra, autómra, bótomra.

 

Most ide jönne a szokásos diplomatikus válasz, hogy perszepersze, megcsinálom…ó, csak Neked ingyér. Hógyne. Úgyiscsak lesz valami haszna, meg minden. De. Most írnék mást is.

 

  1. Hogy képzeled, hogy pénz ill. egyéb juttatás nélkül odaállsz valaki elé azzal, hogy kellene a munkája?
  2. Miért pont egy grafikust kell lehúzni?:)  Húzd le a hentest.
  3. Niccs manid? Add el az autód. Tudom , hogy van neked olyan.:)
  4. …na most kaphatod be a lónak a faszát.

 

 

Üdv

rózi

 

 

2010. február 10., szerda

lázadás 2 - Amiga Vs Pc


Kihagynám a mondókámból, hogy úgy kezdődött, hogy amikor még megszülettem, egész picike voltam, és aranyaos (ezt csak gondolom, nem mondta senki.. az is lehet hogy nem).... de most inkább onnan kezdeném hogy elcseréltük a Nintendót egy Amigára. Be kellett utaznunk érte a városba (Szolnok), ott ki a bűnös negyedbe (a lakótelep) és ott vártunk az adás vételre... nem tudom miért nyúlt olyan hosszúra a biznisz, de már az utolsó buszunk is elment, mikor a dühös apuka kidobott minket a lakásból. Az üzlet azér megköttetett a lépcsőházban.
Valahogy hazamentünk végül is vonattal, taxival nem emléxem már, de a lényeg az hogy a kezünkben volt az Amiga500. Először voltak fenntartások de később megszerettük és nagyon sokat játszottunk vele... ismerkedtem a zeneszerkesztő programokkal (protracker), a rajzprogramokkal(deluxe paint, ppaint) még a 3d felé is kancsingattam (imagine3d).
Többnyire a számítógép működése érdekelt volna a legjobban. lázasan buheráltam a workbench lemezeket.

AMIGA KLUB -ba jártunk programokat szerezni, de akkor már jártak oda PC-sek is.
Az amigán grafikus felület volt, ablakok, ikonok stb.. már animált ikonokkal díszítették a nagy amigások az asztalukat. Valószínűleg egy két híresebb figura is volt ott, de hát mi azt se tudtuk ki kicsoda.... egyszer láttam hogy éppen mutogatja a nyomdakész könyvét egy író.
3d grafikáról szólt a könyv .. Lightwave-ről és Imagine3d-rőé szólt. Még külön voltak a lapjai meg külön a borító.
Nos a pc-seknek is volt már grafikus felületük (windows3.1), sosem hallottam róla, nem értettem hogy maradtam le az első kettőről. Nos a PC-sek ezt nem használtá úgy otthon mert mire... minden program dos-ra volt írva. (kivétel az irodai programcsomag). A windows egy száraz semmi volt és az irodai programok sem vonzottak.
A PC képernyőjén többnyire 2 dolog volt látható : Norton Commander, és/vagy DOOM.
semmi másra nem volt való.. le is neéztük nagyon.
Nos az Amigánk öreg volt már és elavult, többször el is romlott így végül eladtuk.
Pár évvel később megvettem a PC-met. Akkorra már nagyon sokat olvastam mindenféle kiadványokat (többnyire ujságokat) és minden vágyam a számítógép volt.
A PC-t mivel szegeny ember voltam/vagyok, nagyon nagy kálvária utján tudtam megszerezni.
Sokat játszottunk, testvéreimmel, unokatestvéreimmel, a szomszéddal. És próbáltam buherálni a rendszeremet, hogy megértsem. Nagyon soxor sikerült is letörölni leformázni tönkretenni.. de addig csinálgattam míg jó nem lett. A hagyományokhoz híven a windowst lenéztem, csak akkor indítottam, ha valamiert nagyon szükségem volt rá.
Volt a gépben egy 420 mb-os winhester, egy eredeti soundblaster, egy s3 trio-valami videokártya (egy mega rammal),egy dupla sebességű cd olvasó, és 16 mb ram, a processor pedig egy 5x86-os amd volt vagy 110 mhz-en kb. (nem emléxem).
Nos erre is volt Deluxe Paint-om, nem olyan jó mint Amigán, de lehetett használni. Volt jó zeneszerkesztőm (fasttracker2), és szereztem vahaonnan egy imagine3d-t, ami talán egyszer elindult, aztán soha többé. De viszont találtamolyat, hogy -----3dsr4.rar-----.
Ezt a gépemen találtam, és halvány lila gőzöm nem volt, hogy hogyan került az oda. "-Mi az a rar?!" fogammam nem volt, félre is tettem. Később kaptam olyan játékokat már amik szintén rar formátumban voltak, de már kaptam hozzájuk kicsomagolo programot is.
Így került elő a 3D STUDIO RELEASE 4 FOR DOS,és végre elindult a program, és fogalmam nem volt, hogy ezt most hogyan kell megenni.
És egyszerűen elkezdtem próbálgatni, mert semmi segítségre nem számíthattam. Se internet, se leírás.. néha pár cikk az ujságokban.
És addig próbálgattam míg rá nem jöttem, hogy hogyan működik, s kicsit szűkös repertoárral, de próbáltam vele alkotni.
Közben találtam egy olyan cd-t amire az volt ráírva: "REDHAT"
Már előtte találkoztam ujságcikkekben a linux-al, de nem nagyon tudtam hová tenni.
nos ez a lemez nem csinált semmit mígnem egyszer bebootoltam róla. Rögtön magamalácsokiztam, hogy mi lehet ez. Kb egy évig ennél a bootnál tovább nem is jutottam, mígnem egyszer találtam egy leírást. Nekiestem, és addig kinodtam vele, míg föl nem települt.
Minden programom oda lett.. a játékok is, de nekem egy új világ tárta ki a kapuit.
Folyt. köv.
(Ajánlom fogyasztásra medveszart a mai napon, élő kultúrával és ízletes gyümölcsdarabkákkal.)

2010. február 9., kedd

lázadás 01




Tini korában szinte mindenki lázad egy kicsit, ha más nem a szülei ellen. Én is lázadtam , Depeses voltam meg ilyenek, meg bonanzás... nem borotválkozam.. felnyírtam a haja, nem húztam sapkát, nem gomboltam be az iskolaköpenyt.. sőt.. teljesen föl sem vettem,csak úgy félig. Szép sehogy se lettem volna ha rendesen felöltözöm sem. Most is ugyanaz a helyzet.. ezek az emósok tökolyanok, mint annó Cure-osok voltak. De a mai csajokon ez a béndzsa csípőnadrág, hát ez gáz.. oda a szép segg. Ráadásul ha van egy kis hasa alja szalonna, az így áll minden írányba... na az nagyon béna. .. na mind1
Aztán, ahogy telnek az évek, az emberek többnyire kinövik hülyeségeiket. Például aki merő lázadásból vedele az alkoholt, az esetleg beált a sorba, családot alapított és nem iszik többé. Vagy éppen hogy rendesen beilleszkedő átlag féregalkoholista szarkupac lett.
Vannak olyan fiatalok, akiket rendesen irritál, ha mások lázadnak. Pl ha egy jol sikerült hévége után az ember nyakig sárosan, elől hátul lehapcizva igyekszik hazafelé egytömegközlekedési eszközön, akkor nem elég, hogy az öregebb korosztály rosszallóan néz rá, de még a kortársai is megszólják, hogy: "-Hogy a kurva anyádba nézel ki te barom?!"
Hát ez nekem nem tetszik... Nem értem azokat akik lázadni gyávák, engedelmesen beállnak a sorba, szájukba kapják a zablát.. fel a szemellenzőt és ez egyáltalán nem zavarja őket. De ha valaki nem olyan szolgalelkű mint ők, akkor dühbe gurulnak.
Na és vannak a tovább lázadók, ezek közül vannak akik teljesen elszakadnak a valóságtól és fanatikusai lesznek valaminek. Például a tetoválásoknak, és a végén az egész testüket telefirkáltatják, vagy brutális módon teleaggatják magukat testéxerekkel.
És biztos vannak egyéb hülye állatfajták, akikre most így nem térnék ki.
Nekem a "lázadásom" áthelyeződött a számítógéphasználatra. Ha tehetem , akkor nem használom a nagy multi cégek szoftvereit. Vagyis inkább ugy mondom, hogy szenvedéjesen rajongok a szabadszoftverek világáért.

Én azt gondoltam, hogy engem dühítenek a Májkrémszaftnak behódoló windózhuszárok, de nem így van. Nem csak!, merthogy én is dühítem őket. Kicsit olyanok, mint azok akik voltak katonák, és azt akarják, hogy másnak is szar legyen, tehát legyenek katonák. Vagy mondjuk házasodjanak, csináljanak gyereket.. éljenek szarul, mint mindenki más.
-HOGY KÉPZELIK!!! -INGYEN SZOFTVER?!
Akkor az öltönyösök kinek adják majd el a dága jó programokat?! .. Hát felkopik az álluk, a gyereküknek se lesz majd drogra....
folyt köv.
balra el.. SHHUUUU..


2010. február 5., péntek

energia


Annyira tele van mindenki energiával, hogy némelyek már kávézni se mernek, mert akkor totál túlpörögnek. Lehúzza a nyócórát a mókus vaami taposómalomban s aztán még mehetnékje van. Vagy elmegy futni, úszni sörözni... mindegy, csak pöröghessen. Hát nem tom hogy csinálják,mert nekem ez soha nem ment. Nem támad mehetnékem munka után, s nem öl meg az unalom. Szeretek unatkozni bakker.. csak úgy nézni ki a fejemből... na most 20 felüllés... A FENÉT! nyomatok 3 szenyát, elindítok egy filmet, és tőlem ottrohad meg a világ ahol van.
Ma is... egy pultosnak javasoltuk valamiért, hogy igyon egy kávét... "-nem lehet, már ivott kettőt, és nem akar ő meghalni"... ja amugy olyan volt, mint egy veréb hajnalban tiszta energia. A szeme is ki vol kerekedve, és háromezres fordulatszámon pislogott. Annyira irigylem őket. Én is akarok energiát!!! Reggel beülök a gép elé, elkezdek dolgozni, akkor kb fel óra mulva már olyan álmos vagyok, hogy egy vonalat nem tudok úgy végigrajzolni, hogy el ne aludjak közben .
Úgy szokott lenni, hogy elkezdek egy mozdulatot pl tegyük fel egy alakzatot körbe kell rajzolni... elkezdem s klikk, és klikk.. és mostalszooomeeeeeeel..klikk, és odahúzommm... csukott szemmel. és klikk, majd megijedek, és el is dobom az egeret ahogy felriadok. A fázis felénél tehát bealudtam, de áálmomban továbbgondolva klikkelgettem és húztam, persze már össze vissza.
Na ilyenkor gyorsan körbenézek, hogy ugyan látta-e valaki a produkciót, aztán nekiállok kijavítani amit félálomban összebarmoltam. Javítás után kicsi lábmozgatás séta az asztal túl oldalára, hátha megindul a vérkeringés.
Ha nagy a baj, akkor belövök egy kávét.(szájbalövöm magam kávéval)
Na ez is úgy megy nálam, hogy instatnt kávé rá kis forróvíz, csak annyi, hogy fel tudjon oldódni a kávé... aztán az egészre egy kis hideg víz, cukor meg nyema. És ezt csak be lövöm orálisan, semmi előjáték.
ilyenből 5-7 egy délelőtt.. esetleg másfél liter energiaital rá még, de semmit nem használ, csak néha vannak tiszta pillanatokamikor esetleg tudom is mit csinálok.
Tudom, hogy mi lenne a megoldás.... mozgás!!
Minden irodában aholl számítógépek előtt görnyednek.. betiltanám a széket. Az asztalokat meg kellene magasítani, mint egy pultot, hogy állva kényelmesen lehessen dolgozni, s nem a székben elpunnyadni.
Lehet én utálnám a dolgot a legjobban :)
Munkaidő után akarjak mozogni.... de akkor meg már nem akarok!!! A fenének van kedve olyankor már.
Most is veréssel fenyegettek, csak azért írtam meg a blogot.
remélem ennyi elég lesz mára..
balra el...

2010. február 3., szerda

a pitypang


Hírét vette kedvenc munkatársam, hogy blogzani fogok, ezért felajánlotta grafikusi vénáját a jó ügy érdekében. El is készült az első kép:

-Igen, egy pitypang. És?!

Gyógynövény meg minden, vértisztító vagy valami ilyesmi. Ha megtöröd folyik belőle a kutyatej. Olyan , mint a kaucsukfa nedve. Lehet belőle gumit vulkanizálni. Volt rá kisérlet magyarországon, de úgy tudom becsődölt.
Továbbá lehet a szárával trombitálni. Ezt baromisokat játszottam, mert akkor még nem volt nintendo.
Meg is szoktam az ízét. Vegáktól hallottam a receptet, hogy kefírbe beledarabolod a gyermekláncfű szárát.. de a kefírt nem csípem, ezért átköltöttem tejfölre.
Jaj nem kell jáccani a fejünket, hogy jaj de az keserű. Keserű, na de töményen a petrezsejem is keserű, amúgy meg milyen finom fűszer.
Cseppkoromban láttam egy rajzfilmet, ami nagyon tetszett. Bogarak voltak a főszereplői, mintha középkori lovagok lettek volna, pl.: szöcskék voltak a lovaik. Később már kevertem a hétpöttyes lovaggal, aki egy katicabogár volt, de abból sem emléxem semmire.
Csak arra, hogy nagyon tetszett nekem ez a fantáziavilág. Sokat játszottam, hogy én vagyok a hétpöttyes lovag. Anyám ruhái között egy kék pöttyes cuccot találtam, ami pont megfelelt a hős köpönyegének. Később megtudtam, hogy anyám azt hitte a női ruhák iránt vonzódom. :\
Jóval később elhatároztam, hogy megalkotom a saját fantáziavilágom hős lovagját, amit a mai napig nem tettem meg. De meg fogom. Azt a nevet találtam ki neki, hogy Pitypanglovag. Ez elkopott kicsit, s mostmár úgy néz ki, hogy Pitypang úr lett.
Najó bekussolok, mára ennyi.
Nefelejtsetek el, tehenszart enni!

2010. február 1., hétfő

elkezdődött

Még friss dolog nekem ez a blog. Hallottam már róla, de nem szokásom ilyeneket olvasni. Legalább nem fogok utánozni senkit.
Mostmár késő van, meg beteg is vagyok..(hogy rohaggyak meg!) úgyhogy mára ennyi .
Akinek nem tetszik, az egyen tehénszart!