CSIGÁK AZ ESŐBEN

Munkanélküli voltam (az én hibámból) nem nagyon szerettem volna még dolgozni. Természetesen anyámnak ez nem nagyon tetszett. Tavasszal kimentem az erdőbe éti csigát szedni. Ezt nagyon szerettem csinálni, menni az erdő mélyén, a szemerkélő esőben. Az eső pedig a fákról rámpergett, ruhám átázott, a víz a hajamból az arcomba folyt, és jó íze volt, erdő íze, erdő illata, az élet illata.

A csigától az emberek undorodni szoktak, mivel csúszós, hideg, nyálkás... Egy darabig tényleg fura megfogni, de meg lehet szokni. Ahhoz hogy megérje gyüjteni egy gyereknek kell belőle fél hagymászsáknyi. Az pont szép zsebpénz fagyira.. A számokra nem emléxem.. pl az hogy egy hagymászsákba hány kilo csigat lehet beletenni, de azt tudom, hogy az már elég nehéz ahhoz hogy ne tudjon vele az ember szaladozni. Nos én akkor legalabb 2 zsákkal szedtem, mert terveim voltak.

Jelentkeztem egy alapfoku szamitogép kezelői tanfolyamra. Nagy marhaság volt, hiszen egy olyan papírral, hogy jártam alapfoku szamitogepkezelőire még nem fognak felvenni sehová egy susztert.

Mindenesetre ott láttam életemben először Windowst. Nagyon könnyű volt a tanfolyam, nem sokmindent tanultunk rajta. Kb. most se tanulnak az iskolákban értelmesebb dolgokat.

Windows... akkor Windows3.1

Teljesen új volt nekem. Előtte az iskolána még a tvc - computert püföltük. Az olyan fogalmak, mint "file","directory" teljesen újak, és izgalmasak voltak nekem.

Ha az mondanám, hogy soha nem akartam mást csak számítógépet tisztaszivemből, akkor hazudnék, mert előtte egy motort szerettem volna ugyanilyen intenziven, előtte autót.. s még az előtt pedig a kutyákért voltam megőrülve. Mindenki ugy volt vele, hogy majdcsak elmúlik ez is.

Időközben volt a családban játékkonzol, majd egy amiga számítógép, ami nekem fölöttébb tetszett. De sajnos nem az én tulajdonom volt, később el is lett adva. Amikor megvettem az első PC-met, akkor elég nagy adó tertozásba keveredtem, amit nagyon lassan nagyon nehezen tudtam csak kifizetni. De végre elkezdhettem tanulni a számítógép lwlki világát. Könyveket vettem... mindent kipróbáltam. Szerintem javamra vál. Akkor még nem volt elérhető az internet.. a programokat egymas között cserélgettük, vagy ujság mellékletekről szereztük.

A szintetizátor mániás korszakom miatt is a zeneszerkesztés vonzott leginkább. nehogymár ne tudjak én is olyan zenét csinálni, mint mások. Pedig nem tudok!!

Aztan jött a grafika. Még általános iskolában jóformán elküldött a rajztanár a szakkörből, mondván... nem tudok rajzolni. Tényleg nem tudok. Végül egyszer csak elkezdtem a 3d-vel foglalkozni, és most is azt csinálom. De majd elmulik.. következőre a búvárkodás fog érdekelni valószinűleg, vagy... nemtom...

de egyszer úgyis jedi leszek...

álom - a jedi meg a oldspice

Már hajnalban fölébredtem, és úgy érteztem, hogy elég volt a szuszókálásból. KB. fél hat volt, és én már egyáltalán nem voltam álmos. Talán 5 percig, s aztán úgy elaludtam, mint a huzat. Így ment ez egész délelőtt. Közben fölkeltem: enni, inni, wc-zni...
Már régebben megfigyeltem, hogy akkor álmodom, vagy legalábbis akkor emléxem rá, ha jól kialszom magam, szóvl ha többet alszom mint amennyire szükségem van.
Nagyon nagy hülyeségeket szoktam álmodni, de gondolom mindenki. Megfigyeltem azt is, hogy rémálmaim akkor vannak, ha alvás közben:, fázom, melegem van, éhes vagyok, pisilnem kell... stb. Szóval ilyenkor álmodom a legnagyobb baromságokat.
pl egyszer azt álmodtam, hogy jedi erőm van, fexem az ágyamon, kinyujtom a kezem az éjjeli szekrény felé, és a távirányító a kezembe ugrott. Ezen úgy meglepődtem, hogy nyomban fel is ébredtem. Azért mivel ugysem látott senki, kinyujtottam a kezem a távirányító felé. És erősen gondoltam rá,hogy megmozduljon.. és megmozdul.. vazze a kezembe ugrott. Na mondom biztos álmodom, s pofánvágtam magam, hogy felébredjek. És felébredtem. Na mondom milyen hülyeség, hogy álmomban azt álmodtam, hogy felébredtem, meg hogy jedi erőm van, és a tárgyak a kezembe ugranak. Kinyujtottam hát a kezem az éjjeli asztal felé, és a hülye zseblámpa a kezembe repült. Teljesen kész voltam... fel is ébredtem, és azonnal nyujtottam a kezem az íróasztal felé, és a árgyak csak repkedtek ahogy akartam.. éééés megint felébredtem... Ültem az ágyban és arra gondoltam, hogy ezt nem fogja nekem elhinni senki. Kinyujtottam a kezem a zseblámpa felé, és koncentráltam..... nem mozdult.. mégjobban koncentrálta... de semmi...
az nem lehet, hogy nemmegy.. úgy erőlködtem, majd szétpukkant a fejem... semmi... az nem lehet, hogy nem működik.. olyan valóságos volt... A nap folyamán még többször megpróbálkoztam jedi trükkökkel, de nem működtek.... szóval ez történt.
Nos ma is álmodtam, hogy valakitől kaptam 2 különleges denevért. Nagy testű denevérek voltak, kölyökdenevérek hatalmas szemekkel (már fura volt), egy cipős doboz fedelébe voltak beleültetve, nem mozdultak, aludtak.. szemük csukva. Pont úgy néztek ki, mint a szörnyescskék, mikor még nem éri vz őket, s még aranyosak. DE!.. volt velük egy kis probléma... mind a kettőnek élősködő parazita hernyo volt a fejére tapadva, amit nem lehetett leszedni, míg a szörnyecskedenevérek szeme ki nem nyílik.
Az ágyam végében tartottam a dobozt, (nemtommér...) és tvnézés közben azt vettem észre, hogy az egyik gizmo elkezdi nyitogatni a szemét.... és a parazita leesett a földre.. úgy nézett ki mint egy normalis szőrös hernyó, csak akkora volt , mint egy macska. Na mondom micsináljak vele... féltem tőle nagyon.. gondoltam lefújom chemotox-al, de nem találtam kemotoxot, csak hónajjsprét.. egy egész flakon óccpájszt ráfújtam, de az siman ment tovabb. Bemászott az éjjeli szekrény alá. Én kutattam a másik szobába erősebb anyag után de nem találtam semmit. Visszamentem a szobámba, s a hernyó már nem volt ott. Sőt a deneevérek sem, csak az üres doboztető... na mondom hova lettek... kerestem őket de semmi...És akkor felébredtem.

na de most nagyon elálmosodtam..
csőőő...

mert a fődíj egy csíkos napernyő

Van ez a dal, hogy: "Mindent megteszek, hogy én legyek a első, mert a fődííj..", és az emberek tényleg elsők akarnak lenni. Mindenki nem lehet első. Az képtelenség. S mégis mindenki első akar lenni. Ki köp a lagmesszebre, ki dob a legmesszebbre, ki ugrik a legmagasabbra, ki köp a legmagasabbra. Oviban volt egy kis versengés a budiban, hogy ki pisil magasabbra. Falrapisálós lecsorgós vizelde volt, a gyerekekhez méretezve. A falon meglátszott a vizeletnyom, így bizonyítani is lehetetett a magashuggyozást. Biztos, hogy én is beleadtam mindent, hogy legalább a középmezőny szintjén össze tudjam hugyozni a falat, de a Joco volt a bajnok. A többi elit tagok néha megszorongatták, és akkor kénytelen volt mindig uj rekordot hugyozni. Egyszer éppen ezen k dolgozott miközben a többiek biztatták, hogy magasabbra hudjozzon, mikor egészen egyszerűen sikerült neki felhugyozni a plafonra. A pisi eső sem zavarta a diadalomban, még a szurkolókat sem. Hullott a pisi a plafonról a fejükre, ezek meg ordítoztak vigyorogtak. Lehet, hogy ez is közrejátszik abban, hogy én nem teszek meg mindent, hogy én legyek az első.

Akadnak olyan emberek akik nem nagyon tudják elviselni a vereséget.

Gyerekek bringáznak az utcán, beállnak a rajtvonalhoz, éééééééééééééééés start.. kerékpárverseny. Jozsika tiszta erőből teker, Ferike ideges, hogy szar a bringa, ha nem nyer szétveri, és Máté meg taknyol egy olyat, hogy az összes plezúr lemegy a térdéről és a karjáról.

Kell a versenygés állítólag., az amerikai filmekben a gyereket mindig akkor szereti az apukája, ha ő győzedelmeskedik valami megmérettetésen, és a főhős győz is. A gonosz vesztes meg valahogy ráadásként mindig nevetségessé válik. Belénk van sujkolva, hogy csak a győztesek a jók, boldogok, a vesztesek pedig a rosszak, gonoszak, nevetségesek.

A vesztesek. Hullik a hajuk, kövérek, kismellűek, kancsalok. gyengék, betegek. A vesztesek dögöljenek meg!

Ha 100-an indulnak egy versenyen, csak egy lehet a győztes, és lesz 99 lúzer. Mindenki nem győzhet.

Nem mi vagyunk a fociban a világbajnokok.. pf.. nem értem, miért kellene, hogy mi legyünk azok?!

Az egyik öcsém mindig legyőz Mortal Kombatban, de én attól még játszani fogok vele/ellene. A játék kedvéért, s nem a győzelemért.

A győzelem csak hab a tortán, van amikor nem is jó érzés. Lehet átlagos, és átlag alatti képességekkel is élni.

Még írhatnám ezt napokg, mert kimeríthetetlen a téma...

Egyétek ki az almát... a medveszarból...

Heló-ingyenme-ló

Sziasztok. Rozi vagyok a nagymellű grafikuslány. Pitypangúr, aki országos cimbim, beengedett ide a blogjára. Remélem nem bánja meg.

Álljon itt tőlem legelőször ez:

Kedves ingyenmelóér’ sorbanállók.

 

Tudom, tudom már megint kéne egy-két rajzocska, meg pücü logo ideismegodais. Tehát keresel egy olyan izét…egy grafikust (esetleg tartassz egyet a házi állatkertedben, mivel amúgy sem kell etetni). Oszt megmondod neki, hogy:

-ööö…he. Te úgyis szerecc rajzóni, ugyan rajzójáll már nekem egy fasza kis rajzót, mer kéne. Hogy mi? Péz. Jaaaa. Ja! Hehe. Most mér? Ó. Ázze..ezeréves cimbik vagyunk de nem?! Ne gecizz már. Na csak basszál nekem össze valami marhaságot, amiket amúgy is szoktál, oszt csá. Amúgymeg rohanok, mer épp mennék nyaralni, fallabdázni, meg hógolyózni is. Baze…de jó legyen ám, mert ilyen szarokat nem pakolok ám ki csak úgy a weblapomra, autómra, bótomra.

 

Most ide jönne a szokásos diplomatikus válasz, hogy perszepersze, megcsinálom…ó, csak Neked ingyér. Hógyne. Úgyiscsak lesz valami haszna, meg minden. De. Most írnék mást is.

 

1. Hogy képzeled, hogy pénz ill. egyéb juttatás nélkül odaállsz valaki elé azzal, hogy kellene a munkája?
2. Miért pont egy grafikust kell lehúzni?:)  Húzd le a hentest.
3. Niccs manid? Add el az autód. Tudom , hogy van neked olyan.:)
4. …na most kaphatod be a lónak a faszát.

 

 

Üdv

rózi

 

 

lázadás 2 - Amiga Vs Pc

Kihagynám a mondókámból, hogy úgy kezdődött, hogy amikor még megszülettem, egész picike voltam, és aranyaos (ezt csak gondolom, nem mondta senki.. az is lehet hogy nem).... de most inkább onnan kezdeném hogy elcseréltük a Nintendót egy Amigára. Be kellett utaznunk érte a városba (Szolnok), ott ki a bűnös negyedbe (a lakótelep) és ott vártunk az adás vételre... nem tudom miért nyúlt olyan hosszúra a biznisz, de már az utolsó buszunk is elment, mikor a dühös apuka kidobott minket a lakásból. Az üzlet azér megköttetett a lépcsőházban.

Valahogy hazamentünk végül is vonattal, taxival nem emléxem már, de a lényeg az hogy a kezünkben volt az Amiga500. Először voltak fenntartások de később megszerettük és nagyon sokat játszottunk vele... ismerkedtem a zeneszerkesztő programokkal (protracker), a rajzprogramokkal(deluxe paint, ppaint) még a 3d felé is kancsingattam (imagine3d).

Többnyire a számítógép működése érdekelt volna a legjobban. lázasan buheráltam a workbench lemezeket.

AMIGA KLUB -ba jártunk programokat szerezni, de akkor már jártak oda PC-sek is.

Az amigán grafikus felület volt, ablakok, ikonok stb.. már animált ikonokkal díszítették a nagy amigások az asztalukat. Valószínűleg egy két híresebb figura is volt ott, de hát mi azt se tudtuk ki kicsoda.... egyszer láttam hogy éppen mutogatja a nyomdakész könyvét egy író.

3d grafikáról szólt a könyv .. Lightwave-ről és Imagine3d-rőé szólt. Még külön voltak a lapjai meg külön a borító.

Nos a pc-seknek is volt már grafikus felületük (windows3.1), sosem hallottam róla, nem értettem hogy maradtam le az első kettőről. Nos a PC-sek ezt nem használtá úgy otthon mert mire... minden program dos-ra volt írva. (kivétel az irodai programcsomag). A windows egy száraz semmi volt és az irodai programok sem vonzottak.

A PC képernyőjén többnyire 2 dolog volt látható : Norton Commander, és/vagy DOOM.

semmi másra nem volt való.. le is neéztük nagyon.

Nos az Amigánk öreg volt már és elavult, többször el is romlott így végül eladtuk.

Pár évvel később megvettem a PC-met. Akkorra már nagyon sokat olvastam mindenféle kiadványokat (többnyire ujságokat) és minden vágyam a számítógép volt.

A PC-t mivel szegeny ember voltam/vagyok, nagyon nagy kálvária utján tudtam megszerezni.

Sokat játszottunk, testvéreimmel, unokatestvéreimmel, a szomszéddal. És próbáltam buherálni a rendszeremet, hogy megértsem. Nagyon soxor sikerült is letörölni leformázni tönkretenni.. de addig csinálgattam míg jó nem lett. A hagyományokhoz híven a windowst lenéztem, csak akkor indítottam, ha valamiert nagyon szükségem volt rá.

Volt a gépben egy 420 mb-os winhester, egy eredeti soundblaster, egy s3 trio-valami videokártya (egy mega rammal),egy dupla sebességű cd olvasó, és 16 mb ram, a processor pedig egy 5x86-os amd volt vagy 110 mhz-en kb. (nem emléxem).

Nos erre is volt Deluxe Paint-om, nem olyan jó mint Amigán, de lehetett használni. Volt jó zeneszerkesztőm (fasttracker2), és szereztem vahaonnan egy imagine3d-t, ami talán egyszer elindult, aztán soha többé. De viszont találtamolyat, hogy -----3dsr4.rar-----.

Ezt a gépemen találtam, és halvány lila gőzöm nem volt, hogy hogyan került az oda. "-Mi az a rar?!" fogammam nem volt, félre is tettem. Később kaptam olyan játékokat már amik szintén rar formátumban voltak, de már kaptam hozzájuk kicsomagolo programot is.

Így került elő a 3D STUDIO RELEASE 4 FOR DOS,és végre elindult a program, és fogalmam nem volt, hogy ezt most hogyan kell megenni.

És egyszerűen elkezdtem próbálgatni, mert semmi segítségre nem számíthattam. Se internet, se leírás.. néha pár cikk az ujságokban.

És addig próbálgattam míg rá nem jöttem, hogy hogyan működik, s kicsit szűkös repertoárral, de próbáltam vele alkotni.

Közben találtam egy olyan cd-t amire az volt ráírva: "REDHAT"

Már előtte találkoztam ujságcikkekben a linux-al, de nem nagyon tudtam hová tenni.

nos ez a lemez nem csinált semmit mígnem egyszer bebootoltam róla. Rögtön magamalácsokiztam, hogy mi lehet ez. Kb egy évig ennél a bootnál tovább nem is jutottam, mígnem egyszer találtam egy leírást. Nekiestem, és addig kinodtam vele, míg föl nem települt.

Minden programom oda lett.. a játékok is, de nekem egy új világ tárta ki a kapuit.

Folyt. köv.

(Ajánlom fogyasztásra medveszart a mai napon, élő kultúrával és ízletes gyümölcsdarabkákkal.)

lázadás 01

Tini korában szinte mindenki lázad egy kicsit, ha más nem a szülei ellen. Én is lázadtam , Depeses voltam meg ilyenek, meg bonanzás... nem borotválkozam.. felnyírtam a haja, nem húztam sapkát, nem gomboltam be az iskolaköpenyt.. sőt.. teljesen föl sem vettem,csak úgy félig. Szép sehogy se lettem volna ha rendesen felöltözöm sem. Most is ugyanaz a helyzet.. ezek az emósok tökolyanok, mint annó Cure-osok voltak. De a mai csajokon ez a béndzsa csípőnadrág, hát ez gáz.. oda a szép segg. Ráadásul ha van egy kis hasa alja szalonna, az így áll minden írányba... na az nagyon béna. .. na mind1

Aztán, ahogy telnek az évek, az emberek többnyire kinövik hülyeségeiket. Például aki merő lázadásból vedele az alkoholt, az esetleg beált a sorba, családot alapított és nem iszik többé. Vagy éppen hogy rendesen beilleszkedő átlag féregalkoholista szarkupac lett.

Vannak olyan fiatalok, akiket rendesen irritál, ha mások lázadnak. Pl ha egy jol sikerült hévége után az ember nyakig sárosan, elől hátul lehapcizva igyekszik hazafelé egytömegközlekedési eszközön, akkor nem elég, hogy az öregebb korosztály rosszallóan néz rá, de még a kortársai is megszólják, hogy: "-Hogy a kurva anyádba nézel ki te barom?!"

Hát ez nekem nem tetszik... Nem értem azokat akik lázadni gyávák, engedelmesen beállnak a sorba, szájukba kapják a zablát.. fel a szemellenzőt és ez egyáltalán nem zavarja őket. De ha valaki nem olyan szolgalelkű mint ők, akkor dühbe gurulnak.

Na és vannak a tovább lázadók, ezek közül vannak akik teljesen elszakadnak a valóságtól és fanatikusai lesznek valaminek. Például a tetoválásoknak, és a végén az egész testüket telefirkáltatják, vagy brutális módon teleaggatják magukat testéxerekkel.

És biztos vannak egyéb hülye állatfajták, akikre most így nem térnék ki.

Nekem a "lázadásom" áthelyeződött a számítógéphasználatra. Ha tehetem , akkor nem használom a nagy multi cégek szoftvereit. Vagyis inkább ugy mondom, hogy szenvedéjesen rajongok a szabadszoftverek világáért.

Én azt gondoltam, hogy engem dühítenek a Májkrémszaftnak behódoló windózhuszárok, de nem így van. Nem csak!, merthogy én is dühítem őket. Kicsit olyanok, mint azok akik voltak katonák, és azt akarják, hogy másnak is szar legyen, tehát legyenek katonák. Vagy mondjuk házasodjanak, csináljanak gyereket.. éljenek szarul, mint mindenki más.

-HOGY KÉPZELIK!!! -INGYEN SZOFTVER?!

Akkor az öltönyösök kinek adják majd el a dága jó programokat?! .. Hát felkopik az álluk, a gyereküknek se lesz majd drogra....

folyt köv.

balra el.. SHHUUUU..

energia

Annyira tele van mindenki energiával, hogy némelyek már kávézni se mernek, mert akkor totál túlpörögnek. Lehúzza a nyócórát a mókus vaami taposómalomban s aztán még mehetnékje van. Vagy elmegy futni, úszni sörözni... mindegy, csak pöröghessen. Hát nem tom hogy csinálják,mert nekem ez soha nem ment. Nem támad mehetnékem munka után, s nem öl meg az unalom. Szeretek unatkozni bakker.. csak úgy nézni ki a fejemből... na most 20 felüllés... A FENÉT! nyomatok 3 szenyát, elindítok egy filmet, és tőlem ottrohad meg a világ ahol van.

Ma is... egy pultosnak javasoltuk valamiért, hogy igyon egy kávét... "-nem lehet, már ivott kettőt, és nem akar ő meghalni"... ja amugy olyan volt, mint egy veréb hajnalban tiszta energia. A szeme is ki vol kerekedve, és háromezres fordulatszámon pislogott. Annyira irigylem őket. Én is akarok energiát!!! Reggel beülök a gép elé, elkezdek dolgozni, akkor kb fel óra mulva már olyan álmos vagyok, hogy egy vonalat nem tudok úgy végigrajzolni, hogy el ne aludjak közben .

Úgy szokott lenni, hogy elkezdek egy mozdulatot pl tegyük fel egy alakzatot körbe kell rajzolni... elkezdem s klikk, és klikk.. és mostalszooomeeeeeeel..klikk, és odahúzommm... csukott szemmel. és klikk, majd megijedek, és el is dobom az egeret ahogy felriadok. A fázis felénél tehát bealudtam, de áálmomban továbbgondolva klikkelgettem és húztam, persze már össze vissza.

Na ilyenkor gyorsan körbenézek, hogy ugyan látta-e valaki a produkciót, aztán nekiállok kijavítani amit félálomban összebarmoltam. Javítás után kicsi lábmozgatás séta az asztal túl oldalára, hátha megindul a vérkeringés.

Ha nagy a baj, akkor belövök egy kávét.(szájbalövöm magam kávéval)

Na ez is úgy megy nálam, hogy instatnt kávé rá kis forróvíz, csak annyi, hogy fel tudjon oldódni a kávé... aztán az egészre egy kis hideg víz, cukor meg nyema. És ezt csak be lövöm orálisan, semmi előjáték.

ilyenből 5-7 egy délelőtt.. esetleg másfél liter energiaital rá még, de semmit nem használ, csak néha vannak tiszta pillanatokamikor esetleg tudom is mit csinálok.

Tudom, hogy mi lenne a megoldás.... mozgás!!

Minden irodában aholl számítógépek előtt görnyednek.. betiltanám a széket. Az asztalokat meg kellene magasítani, mint egy pultot, hogy állva kényelmesen lehessen dolgozni, s nem a székben elpunnyadni.

Lehet én utálnám a dolgot a legjobban :)

Munkaidő után akarjak mozogni.... de akkor meg már nem akarok!!! A fenének van kedve olyankor már.

Most is veréssel fenyegettek, csak azért írtam meg a blogot.

remélem ennyi elég lesz mára..

balra el...

a pitypang

Hírét vette kedvenc munkatársam, hogy blogzani fogok, ezért felajánlotta grafikusi vénáját a jó ügy érdekében. El is készült az első kép:

-Igen, egy pitypang. És?!

Gyógynövény meg minden, vértisztító vagy valami ilyesmi. Ha megtöröd folyik belőle a kutyatej. Olyan , mint a kaucsukfa nedve. Lehet belőle gumit vulkanizálni. Volt rá kisérlet magyarországon, de úgy tudom becsődölt.

Továbbá lehet a szárával trombitálni. Ezt baromisokat játszottam, mert akkor még nem volt nintendo.

Meg is szoktam az ízét. Vegáktól hallottam a receptet, hogy kefírbe beledarabolod a gyermekláncfű szárát.. de a kefírt nem csípem, ezért átköltöttem tejfölre.

Jaj nem kell jáccani a fejünket, hogy jaj de az keserű. Keserű, na de töményen a petrezsejem is keserű, amúgy meg milyen finom fűszer.

Cseppkoromban láttam egy rajzfilmet, ami nagyon tetszett. Bogarak voltak a főszereplői, mintha középkori lovagok lettek volna, pl.: szöcskék voltak a lovaik. Később már kevertem a hétpöttyes lovaggal, aki egy katicabogár volt, de abból sem emléxem semmire.

Csak arra, hogy nagyon tetszett nekem ez a fantáziavilág. Sokat játszottam, hogy én vagyok a hétpöttyes lovag. Anyám ruhái között egy kék pöttyes cuccot találtam, ami pont megfelelt a hős köpönyegének. Később megtudtam, hogy anyám azt hitte a női ruhák iránt vonzódom. :\

Jóval később elhatároztam, hogy megalkotom a saját fantáziavilágom hős lovagját, amit a mai napig nem tettem meg. De meg fogom. Azt a nevet találtam ki neki, hogy Pitypanglovag. Ez elkopott kicsit, s mostmár úgy néz ki, hogy Pitypang úr lett.

Najó bekussolok, mára ennyi.

Nefelejtsetek el, tehenszart enni!

elkezdődött

Még friss dolog nekem ez a blog. Hallottam már róla, de nem szokásom ilyeneket olvasni. Legalább nem fogok utánozni senkit.

Mostmár késő van, meg beteg is vagyok..(hogy rohaggyak meg!) úgyhogy mára ennyi .

Akinek nem tetszik, az egyen tehénszart!